A borsról kizárólag, mint a fűszerek királyáról lehet és érdemes beszélni. A világ legelterjedtebb ízesítője, amely szinte minden nemzet gasztronómiájának nélkülözhetetlen elemévé vált. Az ókorban és középkorban ára megegyezett az aranyéval és legalább annyira elfogadott fizetőeszköznek számított. Birtoklásáért, kereskedelméért birodalmak vetekedtek és tulajdonképpen ez a fűszer volt a nagy felfedezések katalizátora.

Csípős aromája kiemeli az ételek ízét, de az elfogyasztott mennyiséggel érdemes óvatosan bánni, ugyanis izgatja az emésztőrendszert. Őrölve és egészben egyaránt felhasználjuk.

Az egész borsszemek légmentesen lezárt edényben, szinte korlátlan ideig megőrzik élvezeti értéküket.

A feketebors, fehérbors és zöldbors ugyanazon növény termései, csak különböző érési állapotban szüretelik őket, továbbá a feldolgozásuk is eltérő. A szemeket érett állapotukban szedik, majd több napon keresztül áztatják, hogy a héjuk megpuhuljon. Ezt követően eltávolítják a szemek külső felületét, majd szárítják.

Aromája lágyabb, kellemesebb és kevésbé csípős, mint a feketeborsé.

Felhasználása: szinte minden ételféleséghez jól használható, levesektől a hús és halételeken át, egészen a péksüteményekig. Aki érzékeny a borsra, vagy diétás étrendet követ, borsikafűvel kiválthatja.