A borsról kizárólag, mint a fűszerek királyáról lehet és érdemes beszélni. A világ legelterjedtebb ízesítője, amely szinte minden nemzet gasztronómiájának nélkülözhetetlen elemévé vált. Az ókorban és középkorban ára megegyezett az aranyéval és legalább annyira elfogadott fizetőeszköznek számított. Birtoklásáért, kereskedelméért birodalmak vetekedtek és tulajdonképpen ez a fűszer volt a nagy felfedezések katalizátora.

Csípős aromája kiemeli az ételek ízét, de az elfogyasztott mennyiséggel érdemes óvatosan bánni, ugyanis izgatja az emésztőrendszert.

Őrölve és egészben egyaránt felhasználjuk. Az egész borsszemek légmentesen lezárt edényben, szinte korlátlan ideig megőrzik élvezeti értéküket. Az őrölt bors esetében, minél finomabb az őrlés minősége, annál erőteljesebben adja ki aromáit.

A feketebors, fehérbors és zöldbors ugyanazon növény termései, csak különböző érési állapotban szüretelik őket, továbbá a feldolgozásuk is eltérő. Éretlen állapotban szedik le a szemeket, majd főzéssel vagy sós-ecetes lében való áztatással meggátolják az erjedés beindulását. Szárítva, őrölve, ecetes lében, vagy néha frissen kerül forgalomba.

Ez a bors változat gyümölcsös-fanyar íz világgal rendelkezik, csípőssége is visszafogott.

Felhasználása: szinte minden ételféleséghez jól használható, levesektől a hús és halételeken át, egészen a péksüteményekig. Aki érzékeny a borsra, vagy diétás étrendet követ, borsikafűvel kiválthatja.