A köles az egyik legősibb gabona, Mezopotámia területén már 6000 évvel ezelőtt is termesztették. Évezredeken keresztül széles körben felhasznált alapanyag volt Ázsiában, Afrikában és Európában is, de jelentősége háttérbe szorult, mivel nem lehet belőle jó minőségű kenyeret készíteni. Ennek ellenére rendkívül változatosan felhasználható, legyen szó akár egytálételről, főfogásról, köretről, desszertről, reggeliről vagy kisétkezésekről. Jótékony hatásai miatt mindenképpen érdemes beilleszteni az étrendbe.

Jelentőség, hatások:

A köles összetett szénhidráttartalmánál fogva alacsony glikémiás indexű, így beilleszthető a cukorbetegek, inzlinrezisztenciások, fogyókúrázók étrendjébe. Magas rosttartalma segíti az emésztést, növeli a jóllakottságérzetet és a puffadásos panaszokat is segít csökkenteni. Fehérjéinek aminosav-összetétele ideális, különösen metionin- és cisztein-tartalma kiemelendő, amelyek májvédő hatásúak, ezért a köles fogyasztása májproblémák esetén is ajánlott, illetve jó hatású lehet gyulladásos betegségekben is (hörghurut, vesegyulladás, tüdőgyulladás).

A köles zsírtartalma valamivel magasabb, mint a többi gabonáé (tárolásnál ezt érdemes figyelembe venni, mert könnyebben avasodik – érdemes lehet hűtőben tárolni). Zsírsavösszetétele kedvező, hiszen tartalmaz többszörösen telítetlen zsírsavakat (linolsav), amelyek segítenek csökkenteni a „rossz” keleszterinszintet és növelni a „jót”. Ezen kívül szerepük van a daganatmegelőzésben és a szív- és érrendszeri problémák kezelésében, megelőzésében.

A többi gabonához képest kimagasló a vitamin- és ásványi anyagtartalma. Jelentős B-vitamin, cink-, magnézium-, folsav-, vas- és szilíciumforrás. Ezek hozzájárulnak az idegrendszer, a csontok, a bőr, a haj és a körmök épségéhez.

Melegítő hatású gabona.

A köles nem tartalmaz glutént, így gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják.